Later on, in the epilogue, without me
Right now, the whole town is frightened
In the Bronx, when the guns go off we like it
We like it
No one gets out of here alive
In the melee there are many ways to cry
Who knows where the gunshots are coming from
Those who’ve been picked off aren’t saying much
And I shot you down
You never had a chance in hell
And I shot you down
And I felt no remorse cause
This heart’s a stranger, and your loving cause is dangerous like
This heart’s a stranger, and your loving cause is dangerous like yours
They tried to cut him down from there
65, 68, 93, 96 but he don’t care
La la la la he’s nowhere
La la la la he’s nowhere
Oh!
And I shot you down
You never had a chance in hell
And I shot you down
And I felt no remorse ‘cause
This heart’s a stranger, and your loving cause is dangerous like
This heart’s a stranger and your loving cause is dangerous like yours
(Dangerous, dangerous, just like yours)
/Mister Heavenly - Bronx Sniper/
Élmény kavalkád és millió kiosztott csók, cirógatás, bújás és szorongatás a szívemben :] ♥
A real human being
And a real hero
Back against the wall and ours
With the strength of a willing to cause
A pursuit some called outstanding
Or emotionally complex
Against a grain
Left to stop at claims
Of all the thoughts your actions entertaining
And you, have proved, to be
A real human being
And a real hero
A real human being
And a real hero
A real human being
And a real hero
A real human being
And a real hero
A real human being
A planet on a cold, cold morn’ (morning)
155 people or more
All safe and all rescued
From the slowly sinking ship
What are warmer than
His head so cool
And type “I knew what to do”
And you, have proved, to be
A real human being
And a real hero
A real human being
And a real hero
A real human being
And a real hero
A real human being
And a real hero
A real human being
A real human being
A real human being
/College feat Electric Youth - A Real Hero/
(ezt csak a te kedvedért :])
Kontinentális tumblr zárlat után most végre szabadon vethetek virtuális papírra mindent, amit már oly rég el szerettem volna mesélni. Közben elhullott pár követő, de tarkón csapást nekik, amiért egetrengetően fontos nem követni egy csendben lévő embert. Szótlanságom oka az volt, hogy gyakorlatilag nem volt időm az életre és minden perc, amit magamra fordítottam alvással telt. Hosszú időszakot tudhatok magam mögött, amit könyv halmok töltöttek meg mind kint, mind bent. Sok minden veszett el az éterben, amit már ember nem gömbölyíthet fel. Viszont életem pár fontos momentuma zajlott le nem is olyan rég, amit nem lenne szép egyik napról a másikra elfelejteni. Íme ezek lettek volna azok.
Egy fél életnek tűnt, hogy reggeltől estig, estétől reggelig kerestem magam a könyvek alatt. Leginkább egy zombival tudnám párhuzamba hozni az utóbbi időszak életvitelét: evés, alvás és egy sármos férfi hétvégére (jó ez csak hab a tortán, de akkor sem tudtam egy élőhalottnál többet kihozni magamból). Sohasohasoha többet nem engedem, hogy ilyen visszhangzóan üres legyen a fejem és azt se tudjam eldönteni, hogy ha egy elkóborolt gondolat téved kietlen fejembe, az az enyém vagy másé-e. Ennek ellenére büszkeséggel tölt el, hogy képes voltam a szorgalom egyik legmagasabb fokát elérni. Annak külön örvendek, hogy egy csepp bűntudatom sincs, hogy nem tettem volna meg mindent. A többi már nem rajtam múlt, ha múlt.
Van az az érzés, amikor évekig vársz egy bizonyos napra és amikor eljön, fel sem fogod jelentőségét. Nem tudom a végeláthatatlan várakozás és vágyakozás hozta-e meg az üdvözítői pillanatot, vagy hogy tényleg telik az idő. És tényleg múlik valami, ugyanis múlt csütörtökön véget ért 5 évnyi sóhaj és eltöltöttem utolsó középiskolai napom. A szerenád meg a ballagás semmi ahhoz a naphoz képest. Hálás lehetek, hogy volt kitől búcsút vennem és van kire visszagondolnom szeretettel. Csak így visszafelé derül ki igazán, mennyi mindent köszönhetek az itt töltött időért. Boldog vagyok, hogy révais lehettem. Viszont az a bizonyos életre szóló barátság hiányzik a repertoárból, de majd máskor, más helyen. És le is érettségiztem ám időközben. Nem tudok semmit, nem mondok semmit, majd ha minden hivatalos és írásbafoglalt lesz, mert félek, hogy köddé válik az univerzumban. Csak azt remélem, hogy egyszer az életben a befektetett munka egyenlő lesz az eredménnyel. Kérlek kérlek kérlek.
És most valami új kezdődik. Nagyon örvendek, mert már vártalak.
I’m like a puppet on a string
Tracy Island, time-traveling diamond
Coulda shaped heartaches
Come to find ya fall in some velvet morning
Years too late
She’s a silver lining lone ranger riding
Through an open space
In my mind when she’s not right there beside me
I go crazy ‘cause here isn’t where I wanna be
And satisfaction feels like a distant memory
And I can’t help myself,
All I wanna hear her say is “Are you mine? “
Are you mine?
Are you mine?
Are you mine?
I guess what I’m trying to say is I need the deep end
Keep imagining meeting, wished away entire lifetimes
Unfair we’re not somewhere misbehaving for days
Great escape lost track of time and space
She’s a silver lining climbing on my desire
And I go crazy ‘cause here isn’t where I wanna be
And satisfaction feels like a distant memory
And I can’t help myself,
All I wanna hear her say is “Are you mine? “
Well, are you mine? (Are you mine tomorrow?)
Are you mine? (Or just mine tonight?)
Are you mine? (Are you mine? Mine?)
And the thrill of the chase moves in mysterious ways
So in case I’m mistaken,
I just wanna hear you say you got me baby
Are you mine?
She’s a silver lining lone ranger riding through an open space
In my mind when she’s not right there beside me
And I go crazy cause here isn’t where I wanna be
And satisfaction feels like a distant memory
And I can’t help myself,
All I wanna hear her say is “Are you mine? “
Well, are you mine? (Are you mine tomorrow?)
Are you mine? (Or just mine tonight?)
Are you mine? (Are you mine tomorrow, or just mine tonight?)
/Arctic Monkeys - R U Mine/
Benned veszni el ♥
A nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
rumos, diós, kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a Holdon
zsebembe szárad édes olvadéka
de holmi krémre, mondd babám, ki gondol
e gejl, cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra
legyél csokimba málna-grannulátum
leszek csigádba jó fahéj, igérem
s ha jő papírod oldalán a dátum
mi majd bután kacagva, kéz a kézben
akár egy-egy falatka, föl-le járunk
a zord idő metál protézisében
/Akkezdet Phiai - 5 terem/